|
|
|
Kőrispataki mulatságok
Kôrispatak régi neve Diósfalva volt. Mai nevét a tatárjárás pusztítása után kapta, amikor ismét benépesült. A Küsmôd-pataka mentén igen sok kôrisfa állt akkor. 1880 körül mintegy ezerkétszáz lakosa lehetett, ma hatszázötvenen lakják. Református, unitárius temploma, adventista imaháza és sokféle vallású népe azonban megtartja a falunapot, ha mód van rá. A "fô foglalkozásnak" tekintett földmûvelés és állattenyésztés, vagy pláne a tûzifaszállítás ma már nem biztosít tisztes megélhetést, viszont az egyik kismesterség, a közel 150 éves múltra visszatekintô szalmakalapkészítés (1879-ben közel százan foglalatoskodtak szalmafonással) hozhat valamit a konyhára. A legnagyobb vonzerôt a szalmakalap-múzeum jelenti, de nem véletlenül mondtam konyhát az elôbb, mert idén a kalapok mellett a konyhamûvészet volt a "slágertéma" Kôrispatakon. De természetesen megvolt az ünnep jól bevált rendje, ünnepi nyitó a világháborús emlékmûnél, koszorúzás, katonadalok éneklése, aztán istentisztelet a református templomban, a farcádi vendéglelkész, nt. Antal Géza igehirdetésével, majd a Molnár Dénes régi templomokat ábrázoló metszeteibôl álló kiállítás megtekintése, aztán szabadtéri tánc, a vendég Kazár csoportjának mûsora, sörivó-, favágóverseny, és, fogóddzanak meg: tehén-szépségverseny. Este pedig karaoké és a németkéri Ikarus együttes koncertje, bállal, a kultúrházban. Mindez szombaton. Vasárnap aztán az istentisztelet után sportvetélkedô, foci a legények és házasemberek csapata között, a Csíki Játékszín mûsora, Kazár testvértelepülés bemutatkozása. Gusztálás, buksza szerint.
|
|
|
|
Az oldal a Szalmakalap Múzeum jovoltából készült