Kőrispatak a Kis-Küküllőbe ömlő Küsmőd-patak völgyében fekszik Etédtől nyugatra 7  km-re. Udvarhelyszék egyik határszéli települése. A völgy két oldalát  550- 670 m-es dombok szegélyezik. A gyakran földcsuszásokkal tarkított domb oldalakon szántok és legelők, a völgy alján szántok és kertek fekszenek, területe 2805,5 ha. A falut több mint 600 ember lakja, zömük református, kétszáz körüli unitárius  harmincegynéhány Hetednapot Ünneplő Adventista és néhány katolikus.  A 136A számú megyei úton közelíthető meg Erdőszentgyőrgy  (Sângeorgiu de Pădure) illetve Székelykeresztúr (Cristuru-Secuiesc) felől. A falu a rajta keresztül folyó, kőrisfákkal szegélyezett patakról kapta nevét. A kőrispataki lakósság fő foglalkozása földművelés és állattenyésztés volt, jövedelempótló foglalkozás volt a tűzifaszállítás. Közel 150 éves múltra tekint vissza a népi kismesterségek terén a szalmakalap készítés (kalapkötés). 1879-ben, a faluban közel százan foglalkoztak szalmafonással. Ma kevés az a család a faluban, aki ne ismerné a szalmafonás technikáját.

A falu első említése 1566-bol való, amikor János Zsigmond fejedelem hadában híven szolgált lófők jegyzékébe felvették keörispataki Ferenczy Mátyás, Gothárd Imre és Pál lófők neveit 1567.ben A lófők 25 dénáros adólajstromában  Keörispatak 27 lófő portával szerepel. Ebben az időben a falunak nincs főrendi lakója. A főemberek 50 dénáros adólajstroma 1576-bol csupán a fejedelem 38 egész jobbágy telkét tünteti fel Keorispatakon, a tapasztalat szerint ez 38-nál több fejedelmi jobbágy családot jelent.

1529-ben Betlehem Gábor kőrispataki birtokrészt adományozott Rédei Jánosnak. 1640-ből illetve 1660-ból származik Kőrispatak egy-egy falutörvénye,  amelyek az erdők használatát, irtások létesítését, a vetést illetve a kaszálót védő kerítések, gyepük, építését, a szarvasmarha tartást valamint az országutak karbantartását szabályozza.

Irtással a 16.ik század végén találkozunk. l597-ből Balázs oltoványa. Vetés kapuról 1657-ből maradt adat. Homlogy felé menő vetés kapu nyílósban. 1603-ból hallunk a Küsmőd-patakra épült malmokról. A l6-ik században a falunak több malma is lehetett, 1653-ban ugyanis az első malmot említik.

1656 körül említik a Szőlőhegy, illetve Temetőhegymege határ neveket. Ez ezért is fontos mert bizonyíték arra, hogy a falu a 17-ik században mar nem a templom körül temetkezett, hanem a falun kívül a templom fölötti oldalban nyitott temetőbe temetkezett.

A falu lakossága állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkozott. A gabonán kívül kendert, napraforgót termelt. A kendert és gyapjút házilag feldolgozták. Az erdőből kitermelt fát Marosvásárhelyen tűzifakent értékesítették, majd a vasút építésnél mint talpfa.

Diósfalva

Kőrispatakon alól a tér egy részét ma is Diósfalvának nevezik. Hagyomány szerint előbb a falu ott feküdt és csak később költözött fennebb az ott lévő kőrisberkek közé ahonnan neve is származott. Az első idetelepülő a hagyományok szerint egy Dömös nevű ember volt, maga is meglévő és népes ilyen nevű családot alapítá. Ezen Dömös valószínűleg a Ketsetnél leirt, a tatárok által feldúlt Dömöslakárol jöhetett ide. A Dömös név a határnevekben is megtalálható, Dömösútja, Dömöskosara. Hogy Dömös uramat vagy utódait az új telep helyen is felkeresték a tatárok, mutatja a falutól északra lévő Tatárok útja nevű helynév. Amint a hagyomány mondja a Szilasi sziklabarlangjaiba vonult népet hiába ostromolták mert azt oly hősiesen védték, hogy a tatárok megszaladtak.

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

 Egyháztörténeti szempontból Kőrispatakról az 1400-as évek előttről nincs semmi adat. Mint Küsmőd filiája valószínűleg templommal sem rendelkezett, esetleg egy kápolnája lehetett, erről azonban semmi konkrét adat nincs.

A reformáció tanítása valószínűleg a XVI. Század második felében jelenhetett meg, mivel Erdőszentgyörgy a Reformáció tanítását, ár 1549-ben elfogadta. A századvég-századelő hozhatta meg Kőrispataknak az anyaegyházközség jelleget, és ebben az időben épülhetett fel az első temploma is, amit alátámaszt az a tény, hogy 1633-ban már Pákay János református lelkipásztor hirdeti az igét, és 1672-ből fennmaradt egy adománylevél, melyben Nagy András földet adományoz az egyházközség telkének nagyobbítására.

Kőrispatak református templomának építési ideje ismeretlen; annyit lehet tudni, hogy a mainak a helyén állott; aránylag kis templom lehetett (1723-ban 120-150 férőhelyes lehetett); stílusa bizonyára a korra jellemző késő gótikus, amit bizonyít a régi templomból megmaradt falrészlet, mely összekötőként maradt meg a mai torony és a templomhajó találkozásánál. A padlástér felől nézve gótikus stílusú oromfalat mutat.

1773-ban a templom elég jó állapotban lehetett, mert nyugati végére a ma is meglévő tornyot építik. A református gyülekezet számbéli növekedése magával hozza a templom kibővítésének igényét. A régi templom lebontásának, az új templom építésének oka ismeretlen. Feltételezhető, hogy maga a templom ekkorra már elég rossz állapotban jutott, s a gyülekezet előnyösebbnek találta a régi, rossz állapotban lévő tatarozási, bővítési munkálata helyett egy új, nagyobb templom építését, mely jobban megfelel szükségleteinek és a kor ízlésének; ehhez a lebontott templom anyagát felhasználhatták, s azt csak ki kellett egészíteni. Feltételezhető, hogy a már említett régi falrészlet így maradhatott meg, hogy összekötőül szolgálhasson a régebbi torony s az újonnan épített templom között. Az építkezés 1819-1822 között történt meg. 1827-ben készült el a félköríves záródású kő-kapuláb. 

Eleinte úgy a torony, mint a templomhajó zsindellyel volt fedve, ez azonban sok javítást igényelt. 1861-ben a tornyot fedik, pléhvel, majd ugyanazon évben a templomhajót cseréppel. A templomhajó nagy belső fesztávolsága miatt a mennyezet többször is beomlott, ezért 1911-ben készül el a mai kazettás mennyezet. A templompadokat 1888-ban festik le a ma is meglévő színre. 

A templom harangjaira vonatkozó első adat 1778-ból ismert; előtte is kellett létezzen egy, de az egy külön haranglábba lehetett felszerelve. A második, kisebb harang 1840-ben készült Segesváron, ez ma is megvan. Az 1778ban készült harangot 1848-ban hadi célokra átadják, helyette öntet az egyházközség egy másikat. Ez a harang is elődjének sorsára jut 1914-ben, amikor háborús célokra átadják. 1925-ben készül el Nagyszebenben a ma is létező kisebbik harang. 

Orgonáról 1823-ból maradt fenn egy említés, amikor új orgonát vásárol az egyházközség. Az „új orgona” kifejezés azt a feltételezést engedi meg, hogy az előtt is létezett már egy. A ma is meglévő orgonát 1930-ban készíti Boda József. 

Az egyházközség első papilaka a templom keleti végében állott, a ma már lebontott kántori lak helyén. Ezt építik át 1798-ban, majd az állandó vízveszély miatt az egyházközség egy telekcsere folytán jut hozzá a mai papilak telkéhez, melyen 1809-ben építenek fel egy épületet, a régit 1812-ben bontják le és adják el anyagát. 1844. március 17-én az épület tűzvész áldozata lesz. Ugyanebben az évben kezdik építeni az új papilakot, gazdasági épületeket. A munkálatok több évig húzódnak anyagi fedezet hiánya miatt. Fennállásának 150 éve alatt többször is javították, 1975-ben a nyári konyhát alakítják át imateremmé. 

Református felekezeti iskola bizonyíthatóan 1695-ben már működött; első ismert tanító Fogarasi Tamás 1711-ben. Építési ideje ismeretlen, a régi papilak szomszédságában állott. Fából készült egy termes épület volt, melyet az 1800-as évek második felében bontanak le s adják el olcsón. Helyébe épült 1873-ban a volt kántori lak közelében az új iskola kőből, cseréppel fedve. A gerendázat gyenge volta miatt a 1900 augusztusában a tetőzet beomlott. 1901-ben épül fel az első állami iskola, melyet ezelőtt néhány évtizeddel lebontottak, helyette új telken felépítve a ma is meglévő modern iskolát. A református felekezeti oktatás 1893-1894-ben szűnt meg egyidőben az unitáriussal, amikor is a református iskolát az állam átvette. Számbelileg a református egyházközség mindig nagyobb volt. A XVIII-XIX. századfordulón kb. 400 reformátust tartanak számon; 1868-ban 820, 1900-ban 863, 1915-ben 1000, 1930-ban 800, 1941-ben 830, 1965-ban 850, 1998-ban leapadt 265 lélekre.  

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

Az unitárius egyházközségre vonatkozó adatok csak a XVIII. Század második felétől ismertek. Az első adatok az egyházközség 1773-as leltárában találhatók a régi templomra vonatkozóan, majd Lázár István püspök 1801-ben tartott vizitációjáról felvett jegyzőkönyvben a régi templomra, régi papilakra és lélekszámra vonatkozóan.

Az első unitárius templom 1677-ben épült fából, mellette egy fa harangláb állt. Mindkettő 1803-ban a tűz martaléka lett; 1805-ben kezdik építeni a mai kőtemplomot, melyet 1813-ban fejeznek be. A torony építését 1823-ban kezdik meg, s 1825-ben fejezik be.

Harangjairól az első feljegyzés 1782-ből származik, amikor az egyházközség egy új, nagy harang öntésére készül. Ezt 1783-ban szentelik fel, 1786-ban értesülünk arról, hogy az egyházközség tulajdonában volt még egy régi, kisebb harang is, melyet 1785-ben beöntöttek az új kisebbikbe. E két harang megolvad az 1803-as évi tűzvészben; anyagukból még azon évben öntet az egyházközség egy nagy harangot is. 1848-1849 között ez a kisebbik harang hadi célokra át lesz adva a magyar hadseregnek. Ezt a harangot pótolja az egyházközség 1856-ban.

Az egyházközség 1897-ben megvásárolja a korondi unitárius egyházközség régi orgonáját, mely néhány év alatt annyira meghibásodik, hogy nem sikerül megjavítani. Ezt 1904-ben elcserélik egy harmóniumra.

A régi papilak a falu alsó részének déli oldalán volt; 1762-ben épült hármasosztagú épület, melynek egyik szárnya felekezeti iskolának is szolgált. A mai parokiális telekhez 1808-ban csere által jutnak; 1809-1811 között építik fel a második papilakot, melyet romlott állapota miatt lebontanak, 1867-1869 között építik fel a mai papilakot, s 1894-ben megnagyobbítják.

A templom és az új papilak telkét 1845-1847 között kőkerítéssel veszik körül, a bejáratokat kovácsolt vaskapukkal látván el.

Az első unitárius felekezeti iskola a régi papilak bal szárnyában működött. A tanítás 1811-től az elcserélt telken épült papilak kisebbik szobájában folyik, de szűknek bizonyult, s 1859-ben megnagyobbítják.

Maga a tanítási folyamat sem zökkenőmentes: 1804-ben a vizitáció meghagyja, hogy az unitárius gyermekek ne járjanak a református iskolába. E tény magyarázata valószínűleg a helyiség szűk volta volt.

1870 körül a református és unitárius egyházközség összevonja a két iskolát a református iskolába, mely alkalmasabb a tanításra. 1876-ban már közösen folyik az oktatás, csak a vallásos tárgyakat tanítják a két papilakon. Az unitárius felekezeti iskola, gyakorlatilag 1896-ban szűnik meg, mikor az állam átveszi az oktatást.

Bözödújfalu a kőrispataki unitárius egyházközség filiája kb. 1852-ig, mikor önállósul. Itt egy lévita végezte a szolgálatokat. Az anyaegyházközséget közösen tartják fenn: Kőrispatak a papilakot és a kertet, Bözödújfalu a gazdasági épületeket gondozza.

A lélekszámra vonatkozó első pontos adatok a már említett 1804-es vizitációs jegyzőkönyvben találjuk: 133, 1868-ban 248, 1900-ban 300, 1915-ben 311, 1923-ban 278. Az 1950-1960-as évek változásainak következtében a lélekszám egyre apad, a kőrispataki unitárius egyházközség jelenlegi létszáma már csak 158.

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

„Az adventizmus a protestantizmusból kiindulva, azt tovább fejlesztve igyekszik közelebb jutni a Szentírás eredeti üzenetéhez.” (E.G. White)

Kőrispatakon az advent üzenet 1915-1920 közötti időben jelenik meg Tamási Róza és Eszter, valamint a Kertész és a Hermán családok által. Ő hozzájuk az advent üzenet egy állítólagos bözödújfalusi személy által jut el, valamint később egy szolokmai Jakab család által is.
A Hetednapi Adventisták amint, a nevük is elárulja a hét hetedik napját, a szombatot ünneplik meg. Isten megmásíthatatlan törvényének negyedik parancsolata kéri a hetedik nap, a szombat megünneplését, mint nyugalomnapot. (2Mózes 20:8-11)
Az advent szó, eljövetelt jelent, így az adventisták áldott reménysége az evangélium csúcspontja Jézus Krisztus második valóságos, látható eljövetele, melyet hisznek, várnak, és hirdetnek. (János 14:1-3)
1920-tól egyre nagyobb érdeklődés lett az advent üzenet iránt, így újabb családok csatlakoztak az advent mozgalomhoz: Kecseti Mária, Szász Elekné, Tiboldi Berta, Jakab Jóskáné, Csetri Júlia, Tamási Elek, Kecseti Imre, Török Antal Margit, Kertész Berta, id. Szőcs Lajos, Lakatos Ilona.
Szombatonkénti összejövetelük helye Kecseti Mária néninél történt, és volt egészen 1990-ig. Ekkor az adventista testvérek egy nagyobb imaház építéséhez kezdtek melyet 1991-re sikerült is befejezni. A kőrispataki gyülekezet 28 taggal rendelkezik.
Rendszeres szombati programok a reggeli imaelmélkedés 9 - 9: 30-ig majd a Szombatiskola (közös bibliatanulmányozás), 10:30-ig, valamint 11 órától a délelőtti istentisztelet, ebédszünet után 15 órától délutáni istentisztelet.
Mindenkit szeretettel várunk!

MARANATHA! Jézus hamar jőn!
 

Vissza a lap tetejére | Kezdőlap

Az első írásos feljegyzés az iskola létezéséről l715-ből származik. A református egyház levéltárában található feljegyzés szövege: „Ahol megvizsgáltatva a hallgatok. Dicsérik pásztorukat Tiszteletes Bölöni Illés urat mindenekről élettársával együtt. Így ajánltatik Halmágyi M rektor is.”  

A latin szöveg (Ubi examinati Auditares Laudant sum Pasterem Rever Dnum Elian Bölöni de omnibus  una cum Conjuge.Sic etiam Comendatur Rector M Halmágyi )  

A faluban két felekezeti iskola működött.   l895-től állami iskola möködik. 

1895-től 1918-ig Állami elemi népiskola. 

1919 - 1920 Şcoala elementară de stat. 

1920 - 1940 Şcoala primară de stat. 

1940 - 1944 Magyar királyi állami elemi népiskola. 

1944 - 1945 Népiskola ,Scoala populară. 

1946 - 1948 Şcoala primară de stat cu limba de predare maghiară. 

1948 - 1953 Şcoala elementară cu lV- clase. 

1953 - 1957 Şcoala elementară mixta cu limba de predare maghiară. 

1957 - 1962 Şcoala de Vll ani limba de predare maghiară 

1962 - 1964 Şcoala genarală de Vlll.ani. Majd Şcoala generală cu clasele l-Vlll.

A faluban már XVII. században már volt református iskola. Erre az 1660-1695-ös évi leltár enged következtetni amelyben megtalálható a mester bérezése. 1711-től már név szerint ismerjük a mester Fogarasi Tamás személyében. Külön unitárius felekezeti iskola is működött de hogy melyik évtől, nem tudjuk, de 1834-től mar bizonyíték van róla. Iskolamester nem volt, a pap végezte az oktatást. 1885-ben az unitárius egyházközösség prezsbiteriúma figyelmezteti a szülőket, hogy gyermekeiket a református iskolába ne adják, várják meg a községi iskola beindítását mivel egy mester nem tudja elvégezni az unitárius gyermekek oktatását is.   

Az unitárius iskola 1893-ban nyílik meg. Az első református iskolaház amiről tudomást szereztünk a kántori lak mellett volt a templom keleti oldalán a  kántori lak kertjében. Pál Balázs 1890 körül úgy emlékszik róla mint egy rozoga épület, fából épült szalmával volt födve. Egy termes épület három ablakkal, egy ajtóval. Belül a fal mellett bükkfagerendából padok, előtte singnyi széles asztal. Nagy kandalló adott meleget. A fát a tanulók hozták otthonról. 1788-ból maradt egy feljegyzés, amely szerint "Aki a tanítást hír nélkül elmulasztja három krajcár büntetéssel tartozik." A takarítást a lányok végezték. 

Tantárgyak: olvasás, írás ,vallás, számolás éneklés. Az adat 1815-ből származik. 

1820-ban a tantárgyak: olvasás, vallás, szent história, természettudomány, hazaszeretet, írás, éneklés. 

1933-ban az előbbiek mellett meg geográfia, 1940-től erkölcsi regulák. 1825-ben a nagy himlőjárvány miatt szünetel a tanítás. 

A mester javadalmazása 1715-ben, egy kalongya búza, egy kalongya zab, minden embertől. 

A szegény özvegyek egy sing kendervásznat adtak. A harangozásért egy kenyér vagy öt kéve búza. 

1834-ben az előző mellett szénabér is van, egyharmad bugja széna. 

1865-ben sürgetik az új iskola építését, 1870-ben 720 forint 49 krajcár pénzmaradvánnyal indul. 1871-ben a vizitáció ismét hátrahagyja az iskola építését. 1870-ben nyáros cseréjéből 500 forint értékű fát  adnak. 1872-ben hozzáfognak az építéshez. 1873-ban felépül, kőből, fából cserépből. 

Az akkori lelkész, Pál Balázs is készséggel segít. A királyi tanfelügyelő nagysága Sándor Mózes úgy nyilatkozott hogy a vidéken egy iskolaépület se múlja felül, a faluban a legszebb épület. Az árát 1000 forintra értékeli. Az iskola egy nagy tágas teremből állott. 1884-ben a magtár jövedelméből az egyház közösség berendezi az iskolát. Az iskola látogatás szigorú és kötelező.1893-ban június 19-én a prezsbiteri gyűlés határozata alapján az iskolát átadja a községnek az alábbi feltételek mellett: 

1.  A község évi l0 forint haszonbért fizet a fenntartásért. 

2.  Az első tanító mindig református legyen. A kántori lakot átadja tanítónak. 

3. A község köteles még egy tantermet építeni és a második tanító javadalmazásáról gondoskodni. 

4. Ha megszűnik működni a községi iskola úgy az iskola visszaadandó az egyháznak. 

Az iskolatermet kultúrteremnek, színdarabok bemutatására, táncteremnek is használják. 

1895-98 között óvodát is létesítenek. 1900-ban az épület összeomlott. A fát a szú megette. Tamási Anna óvónő, amikor a gyermekeket kivezeti az épületből a templomkertbe egy kis sétára az épület összeomlott. Emberéletben nem esett kár. A pap imájába foglalva az esetet ilyen keppen "Hálát adunk az istennek a gondviselésért, hogy életben kár nem esett." 

1901-ben felépül az új iskola két tanteremmel külön óvodai helyiséggel. Az épület kő, fa, cserép. Tágas, négy ablakos tantermek. Az iskola mellett kert és udvar. Ebben az épületben működött l978-ig az iskola. 1957-ig l-lV. osztály 1957-től Vll majd Vlll osztály. A tanulók létszáma 1957ben 89. Négy tanerő tanít. 1958-ban 112 tanuló az alsó tagozaton négy a felsőn három tanerővel. 1960-ban 140 tanuló négy tanerő az l-lV osztályokban öt tanerő az V-Vll osztályban .   

Az 1901-ben épült iskola l976-ig állt amikoris az épület veszélyessé kezdett válni, javítása nem kifizetődő így bontásra kerül.  Az épület anyaga, a kő, felhasználódott az új épülethez, a cserép és faanyag árát az új épület építéséhet felhasználták. 

l982-ben elkezdődött az új iskola építése amely hat évig tartott. A  falu pénzbeli  hozzájárulásából valamint közmunkájából épült fel. Az épület négy tanteremből, egy nagyteremből valamint könyvtár, meg irodahelyiségből áll. A közművesítés hiánya miatt a két mellékhelyiséget is tanteremnek alakították ki. 

Az 1986-87-es iskolai évet az új épületben lehetett megkezdeni.